-Na ne...! Ugye nem itt fogunk lakni?! -néztem körül a rozoga házban.
A kanapén, az a huzzat, és a falak, amelyekről már a festék kobzik le.
Igazi rémálom volt ez a ház.
-Kayla! Igen itt fogunk! Neked semmi se jó? Na mindegy, keress magadnak az emeletem egy szobát.
-Megyek...-reménykedtem hogy az a reccsegő,majdnem leszakadt lépcsőn, nem történik velem semmi baleset.

 "Hát...már az első ajtón bementem azzal a stílusal hogy "Ez az enyém, mehetsz ki".
-Te jó ég....miez a förtelem?! A lepedő huzat elég jó de ez a...párna huzzat!?? Olyan mint ha idősek otthonába lennék.-néztem hunyorítva a huzatot.
-Lesz dolog itt holnap! De remélem azért a killátás jó..." 

 "Hát igen...Sokal jobb volt a párna huzatnál is. Az ablak a főút fele nyilott.-Pff...Mi ebbe a jó az anyámnak?! 'Miközben kukucskáltam ki és be az ablakon, egyszer nagy meglepetés fogadott!"
-Ben??? -tátva maradt a szám.
És már szaladttam is ki hozzá. Igazából miatta költöztünk ide Twinbrookba, de nem tudtam,hogy ilyen hamar megtalál.Szóval a lényeg az, hogy anyám eltiltott tőle.
Szóval már futottam le könnyező szemmekel mikor Orionba botlottam.

-Úristen, ne haragudj Orion, olyan vak vagyok.-majd megfogtam Orion kezét és felhúztam.
-Semmi baj. Az újságot oda adjam?-kérdezte és vette ki az újságot.
-Csak dobd le idem, majd beviszem.-mondtam neki.
-Oké akkor itthagyom.!
Majd ledobta a friss lapokból álló újságot.
-Oké,köszi.!-majd futottam Ben-hez.

 

-Ben!!-ugrottam a kedvesem nyakába,és folytattam.
-Honnan tudtad hogy itt vagyunk?!-kérdeztem a könnyeimet csöpögtetve.
-A szívem vezetett.-mondta, és elnevette magát.
Ben még életébe nem volt ilyen aranyos és romantikus.
-Gyere mennyünk be! De csöndbe nehogy meghaljon a gonosz.
banya!-mondtam neki és majdnem elnevetem  magam.
-Oké.-mondta és csalt egy mosolyt.
Persze az újságot szerencsésen kinthagytam.

 Leültünk a kanapéra és hallkan beszélgetünk, mikor Ben magáhozz húzott és megcsókolt. Ekkor belépett egy igazán nem várt vendég.
-Tudtam hogy ezt fogod csinálni-motyogta nekünk anyám a hátunk mögött.
Bennel szétrepültünk gyorsan, mint ha mi se történt volna.
-Ben tűnj el a lányom közeléből, és menyj ki a házból! Te körözött bűnöző!
Majd Ben kifutott a házból.
 

 

 -Ez most mire volt jó? Mindent tönkre kell tenned? Te vagy a legrosszab anya!-ordítottam anyámnak.
-Mit mondtál?-majd adott egy nagyon nagy csattanósat.
-Te velem nem fogsz beszélni igy soha! Megérteted?! Megcsináltad amit nem kellet volna! Ennek nagyon súlyos kára lesz. Úgy leszel nevelve amit még soha nem hittél! A hajad se lesz ilyen mint a szellemi fogyatékos emosoknak!
Mikor elmonta anyám megfogta jó-jó erősen a karom és felráncigált a szobámba.

"Hogy mért pont én jutottam erre a sorsra? Mért nem szimpatikus anyámnak Ben? Milyen változásra jön a sors? Pár kérdésre lehet soha nem fogom tudni a választ.
Tényleg igazat mondott anyám? Majd kiderül még....