
Másnap reggel ugyanolyan sajgó fejfájással ébredtem, mint a tegnapi veszekedés után. Tudom,hogy anyám jót akar nekem és próbál megvédeni, de ha mindenkitől eltilt persze hogy nehéz lesz az életem. Kíváncsi voltam mi lesz az a nagy változás az életemben, amiről mesélt tegnap. Ekkor be is lépet.
-Jó reggelt Kayla,szeretnék veled egy kicsit elbeszélgetni a történtekről.-ekkor felálltam és mondtam neki:
-Neked is jó reggelt...figyelj...szerintem semmit nem kell nekünk megbeszélnünk.Ha mindenkitől eltiltasz persze hogy senki vagyok.-ejtettem ki a szavakat és indultam az ajtó fele, mikor anyám megfogta a karom és megfordított.
-Ne! Figyelj,kezdjünk mindent előröl. Csak ne legyél olyan mint most és mutattok is valamit!-majd a kezembe nyomott egy újságot ahol...Ben...igaza volt anyámnak....tudom mért tiltott el tőle. Egy keresett bűnöző volt.
-Na?Egy új élet?-ekkor igent mondtam anyámnak és megöleltem.
-Most befestjük a hajad és majd aszt a ruhát kell felvenned!-mondta anyám és mutatott az ajtón felakasztott ruhára.Aztán elkezdet mindent csinálni körülöttem.

Mikor kész lett anyám a hajfestéssel, akkor mondta hogy vegyem fel a ruhát és majd jöjjek le. Hát felvettem a ruhát és lementem anyámhoz. És a reakciója nagyon meghatott engem
-Úristen.-hajtotta le a fejét, hogy ne lássam hogy a sírás szakadékánál áll és folytatta:
-Ez a régi Kayla akit ismertem. És én mást nem tudtam mondani csak annyit hogy...
 
-Köszönöm.
-Gyere ide! -hívott magához. Persze oda mentem majd megfogta a vállam-Emlékszel Davidra?
-'Hát üm...-David a volt pasim volt. Szakítottam vele mert...nem is tudom...csak úgy.
-David gyere le!-ordított anyám! De mivan?!
-David!?? Te mit keresel itt? -kérdeztem meglepődötten
-Szia Kayla....Azért jöttem mert nem bírtam ki már...hiányzol!
E szavak hallatán könnybe lábat a szemem.
-Te is nekem! -ezzel megcsókoltam Davidot. Gyere elmegyünk valahova. És megteszem amit megkellet volna már rég tennem.

David aszt mondta csukjam be a szemem majd ő vezet engem. Hallgattam rá. Mikor oda értünk arra a titokzatos helyre kinyíltak a szemeim és majdnem elsírtam magam
-David ez...ez...gyönyörű..-a tengerparton lévő kis helyecskére vitt ahol kivételesen ő díszítette fel virágokkal.
-Örülök,hogy tetszik,ere az alkalomra az illik.
Vajon mire gondol?Igazából nem is említettem Davidel 1 évig voltunk egy pár,de hirtelen hülye lettem és szakítottam vele.

Sokat beszélgetünk és romantikáztunk David-del, soha nem volt ő ilyen aranyos. Valamit titkol. És újra megszólalt életem szerelme.
-Szóval este van most van a pillanat,sokan vannak itt?-nézett körbe David és letérdelt.
-Hát....kb.tíz ember.-mondtam neki a fejemet vakarva mert nem tudtam,hogy mire készül.
-Mindegy szóval kezdhetem?-kérdezte és turkált a zsebébe. Olyan Romantikus volt.'
-Halljuk. -mondtam neki és az a tíz ember figyelmét felhívta, hogy figyeljenek.Elsőnek egy kis verset mondott:
Kicsi szívem érted dobog
Érted égnek a csillagok,
Érted süt a nap az égen,
Érted élek én is régen.
Te vagy kicsi szívem vágya,
Veled lenni, azt kívánja! -és folytatta -Kedves Kayla Blue, hozzám jössz feleségül?


-Igen.igen,igen.igen!-síkitoztam, és az emberkék pedig tapsoltak
Életem legboldogabb napja volt.

Mikor már minden megvolt lánykérés, tapsözön, és más egyéb akkor David hirtelen felkapott.
-Tudd meg Kayla, szerettelek, szeretlek és szeretni foglak! Soha nem hagylak egyedül és te leszel az egyetlen lány akit feleségül veszek! Szeretlek -suttogta a fülembe és a pólójára csöpögtettem a könnyeimet.
-Én is szeretlek-fűztem hozzá -De viszont most már letehetnél...
-Nem,nem. Így foglak hazavinni.-és komolyan gondolta.
Elindultunk és mindenki minket nézett. De nem bántam hisz szeretem.
De néha el is nevetem magamat, és David is.
|