3 év múlva...
Eltelt 3 év és teljesen megváltoztam...
Most érzem hogy igazi nő lettem, és készen állok szembenézni a jövövel. Sajnos nem lett gyerekem de ez hosszú...
-Halihó Tiny,mizu?

-Oh,szia hát te?-kérdeztem tőlük, mert el se tudom képzelni, hogy tudott így bejöni hang nékül.
-Hát bejöttem megnézni hogy hogy vagy. Bocsi hogy csak ugy betoppantam.
-Mondta Amely lemeresztett szem páral.
Hosszú beszélgetés után betoppant Som is.

-Tiny, beszélnünk kell....
-Várj előb én!-nem bírtam befejezni, mert a mondatom közepébe vágott.
-Ez nagyon fontos!-majd megragatta a kezem és sodort magával.

-Na szóval?-kérdeztem tőle a szemöldökömet felhúzva.
-Csak azért rángatalak ide be, mert nem bírtam néküled.-e mondandót jó érzés volt hallani,majd nyomot egy puszit a homlokomra.
Majd Amely ordítását halljuk.
-Tiny!! Elromlot a Tv! (-.-)

-Amely, kell erre mondanom valamit?
-Öhm, nem és sajnálom...csak tévéztem-bőgte ki magából a végszót. Majd Som oldalról megbököt és sugdolozni kezdet.
-Pszt, Tiny! Ma átjöhetek estére?
-Persze!-súgtam vissza.

4 óra múlva...
Már fél kilenc van nem hisszem hogy jönni fog Som. Már éppenség alvásra készen áltam mikor bekoppogtak és hát ki volt ott?
-Hát te? Mért ilyen későn?
-Ne haragudj... De hát ma jól fogjuk érezni magunkat...-lököt be a házba Som majd leültetett.
-Te mitcsinálsz?-kérdeztem tőle.

-Megbántad?-kérdezte csintalan mosollyal a szája szélén.
-Ezt soha.-szólaltam fel.

Bár lehet egyszer megbánom...