1 év múlva...
-Ezt nem hiszem el! Fel háboritó!-mondtam, mikor oda ült mellém Taylor.
-Már megint azért a idétlen filmért stresszelsz?-simította végig a ujjait a hajamon.
-De itt minden van!-mondtam mikor lenyugodtam és könnybe lábadt a szemem.
-És mikor mész?-kérdeztem meg tőle.
-Nem sokára jönnek értem.-mondta szomorúan mikor felálltam.

-De mi lesz, ha többet nem jössz vissza és nem látod Lisat?-kérdeztem a lehendő lányom apjától.
-De vissza fogok jönni Tiny! És ahogy visszatérek az lesz az első,hogy megkérem a kezed.
-Tényleg?-kérdeztem tőle mikor egy mosolyt bírt csalni az arcomra.

-Tényleg. És azért megyek katonának, hogy a kis Lisa is jó körülmények között nőljön fel.-jött hozzám, majd óvatosan megsimogata a pocakom.
-Remélem....

-Esküszöm neked, hogy visszajövök!-ölelt át.
-Na de megyek pakolni.-és az ajtó fele vette az irányt.

-Nem akarom ,hogy elmenj!-mondtam tovább neki.
-De mennem kell!
*Telefon csörgés* *Taylor félremegy*
-Aha.....rendben....jó...indulok! Figyelj nem bírnak eljönni és kocsival el kell mennem! Baj ha elviszem a kocsid?
-Nem, dehogy...

Majd követem mikor beszállt a kocsiba.

És mikor elhajtott a terepről.

Oly rossz hogy nem vagy itt,
Bárcsak pont lennél most itt,
Hiányzol had ne mondjam tovább,
Csak annyit mondok még...Ne menj el....
Könyörgöm! Gyere vissza még lehet,
lehet nem látlak többé!
Ne menj el!